Az egymással összefonódó, és napjainkban egyre kritikusabbá váló ökológiai-társadalmi problémák mindeddig sajnos kevés érdemi politikai beavatkozáshoz vezettek. Ez azt jelzi, hogy a tudomány és politika közötti interakció – hiába kap egyre nagyobb figyelmet a szakirodalomban és a politikában egyaránt – jelentős korlátokkal bír a tényleges szakpolitikai döntéshozatal informálása és befolyásolása terén. A Kovász folyóirat számában megjelent írás három, a biodiverzitás politika eltérő szintjein működő, a tudomány-politika közti interakciót intézményesítő esetet hasonlít össze, egy hároméves, kvalitatív-etnográfiai módszereket alkalmazó kutatási projekt eredményeire alapozva.
Az eseteket a szervezeti struktúrák és folyamatok, a kutatói szerepek és elvárások, valamint a hatalmi viszony mentén elemzem, és arra keresem a választ, hogy milyen tényezők határozzák meg ezen interakciós platformoknak a döntéshozatalra gyakorolt hatásait. A kutatás nem csak az alapvető nehézségeket segít azonosítani, de néhány lehetséges megoldásra is rávilágít. A kutatói kapacitások és készségek fejlesztését, valamint a tudomány-közpolitikai párbeszéd intézményi reformját gyakran emlegeti a szakirodalom lehetséges kiút gyanánt. E tanulmány azonban amellett érvel, hogy a kutatói oldalra fókuszáló reformok nem fogják tudni érdemben növelni a tudomány-közpolitikai párbeszéd hatásosságát, amíg a politikai döntéshozatal változatlan struktúrák és folyamatok mentén működik tovább.
Kelemen Eszter: Hogyan integrálható a tudományos tudás a biodiverzitás-politikába? Egy globális, egy európai és egy magyar eset összevetése. Kovász XXVII. évfolyam (2023), https://doi.org/10.14267/kov.2022e15
A teljes tanulmány itt olvasható
KOVÁSZ – The slow journal, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Kovász Kör negyedéves folyóirata