Egy szentendrei iskolában vizsgáltuk, hogy mi változik a diákokban, ha közösen építenek fel és gondoznak egy iskolakertet. Az egymáshoz való viszonyuk jobban változott, mint a környezettel való kapcsolatuk.
A Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium 9. osztályos diákjai az iskolakert kialakítását az elejéről kezdték: azt is közösen választották ki, hogy az udvar melyik részében alakítsák ki a megművelendő részt. Az ágyások és a növények elhelyezéséről, a vízvezeték kialakításáról, az ültetendő növényfajokról is közösen döntöttek, de együtt határozták meg azokat a feladatokat is, amelyeket el kell látni ahhoz, hogy tényleg működjön a kert. A programot két kutatónk, Kelemen Eszter és Horváth Janka irányították.
„De miért is jó ez nekünk?” – teszik fel a kérdést blogbejegyzésükben a diákok. „Nincs elég bajunk az iskola falain belül? A sok felelés, dolgozat stb. Nos, az igazság az, hogy szerintünk ez a projekt jól összerázta a csapatot. Igaz, hogy elég sok a tennivaló, és a projekt eleje nem is volt olyan izgalmas a sok kapálással és gazolással, de minden éremnek két oldala van.”
A terület megtisztítását, az ásást is a tanulók végezték. A talajjavítást, trágyázást követően gyógynövények, málna, eper, saláta, dughagyma került az ágyásokba, azok szélébe pedig hagymás virágokat ültettek. A növények kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az érési idő tanítási időszakra essen. “Persze nem mindenki van oda a feladatokért, de sokak várják, hogy a sok munka meghozza gyümölcsét, szó szerint. Nagyon sok finomságot ültettünk, és alig várjuk, hogy megkóstolhassuk őket. A projekt során megtanulnak a nagyobb egyéniségek is csapatban dolgozni. De ezekben a plusz órákban is, amit együtt töltünk, rengeteg emléket szerzünk” – írják a diákok.
Az iskola tanárai gyakorlati kérdések megválaszolására is felhasználták az iskolakertet. A kerttervezést matematika óra keretében végezték: távolság- és területszámítást gyakoroltak a kialakításához. Szenzorokat is elhelyeztek az ágyásokban, melyek mérik a talajnedvességet, a napos órák számát, a talaj tápanyagtartalmát, a hőmérsékletet. Ezek adatait a statisztikatanulásban használták fel, valamint kémia órán, amikor a talajminőségről tanultak. Biológia órán pedig a kert növénytársulásainak elemzését kapták feladatul a diákok.
Az iskolakert projektet Szentendrey Rita matematika, fizika, informatika szakos tanárnő indította el. “Olyan világban élünk, ahol az ember és a természet nincs összhangban” – mondta el az osztályfőnök. „A természet kizsákmányolása visszafordíthatatlan következményekhez vezet, és ennek a jeleit egyre inkább megtapasztalhatjuk a mindennapokban. Ha 20-30 év múlva is élhető bolygót szeretnénk, tudatosan kell figyelnünk a fenntarthatóságra. Meg kell ismernünk azokat a hétköznapi folyamatokat, amelyek befolyásolják környezetünket, meg kell tanulnunk a környezetünkkel összhangban élni. A pedagógusok szerepe ebben óriási, hiszen meg kell tanítani minderre a felnövekvő generációt. Meg kell mutatni nekik a természet csodáit, törékenységét, hogy érzékennyé váljanak a környezeti problémák iránt, és felelős gondolkodással felelős döntésekre legyenek képesek. És a gyerekek nyitottak erre, csak meg kell találnunk a “tanítás” legmegfelelőbb módját.”
Az osztályfőnök elmondása szerint a tanár-diák viszony is javult a kerti munka hatására, és látványosan lazultak a „klikkek”, olyanok is dolgoztak együtt a kertben, akik korábban az osztályban nem, és a gyerekek empatikusabbak lettek egymással.
A különböző jellegű feladatokhoz munkacsoportokat alakított ki az osztály, a tanulók választották ki, melyik tevékenységben szeretnének részt venni. Az iskola szerszámokat vásárolt, hogy legyenek megfelelő eszközök a diákmunkához, és szerszámgyűjtést szerveztek: feleslegessé vált, de használható kerti szerszámokat kutattak fel a gyerekek az otthoni környezetükben. A gimnázium felvette a kapcsolatot az Iskolakertekért Alapítvánnyal, csatlakozott az Iskolakertek közösségéhez. Az Alapítvány honlapjáról letölthető segédanyagok hasznos segítséget jelentettek a kert kialakítása során.
Az iskolakert projektet az ELTE Humánökológia mesterképzésének hallgatói is figyelemmel kísérték: kutatószeminárium keretében végeztek attitűdvizsgálatokat a projekt indulásakor és egy év elteltével, valamint a diákok által készített fényképeket gyűjtöttek a kertről, hogy azokon keresztül vizsgálják a kerthez való viszonyukat. Ezek segítségével elemezték, hogyan változik a kertészkedés hatására a diákok viszonya a környezethez, a környezeti problémákhoz. Az osztályfőnök és a kutatók úgy látták, a környezeti problémák iránti érdeklődés nőtt. Azonban az attitűdvizsgálat szerint az osztály környezethez való viszonya a kertprojekt első évének végére összességben egy kicsit romlott.
„A környezeti attitűdvizsgálat átlagos eredményei valóban az attitűdök csekély mértékű romlását mutatják, azonban az egyéni változásokat vizsgálva az is látható, hogy akinek alapvetően pozitív volt a környezeti attitűdje a kiinduló helyzetben, annak a környezethez való pozitív hozzáállását a kertben töltött munka tovább tudta fokozni. Az, hogy az attitűdmérési eredmények eltértek a várakozásainktól és a többi módszerrel gyűjtött kutatási eredménytől, azt is jelezheti, hogy a természethez való viszony összetett és sok tényezőtől függ, ezért nem biztos, hogy egy egyszerű kérdőíves módszerrel jól megragadható. A projektnek ezért egy fontos hozománya az is, hogy elgondolkodjunk azon, melyek azok a módszerek, amelyekkel a kutatók valóban megérthetik és feltérképezhetik a gyerekek természethez való viszonyát” – mondta el Kelemen Eszter, vezető kutatónk.
Az iskolakert program első évének végén az osztály Kertfesztet szervezett. A kertben termett zöldségekből, gyümölcsökből, gyógynövényekből készítettek ételeket, tábortüzet gyújtottak és kiállítást szerveztek azokból a fotókból, amelyeket a tanév során a kertben készítettek. A nyári szünet után a kertművelést átengedték az új kilencedikes osztálynak, és írtak is nekik egy kézikönyvet a kertgondozásról. Aztán a tavalyi évben, a pandémia miatti korlátozások miatt nem tudtak a gyerekek bejárni a kertbe, nem tudták gondozni. De idén ősszel rendbe teszik, így, ha minden jól megy, újra tudnak termeszteni az iskolakertben.
A diákok és a tanárok annyira megszerették a kertet, hogy egy kültéri tanterem kialakítása is megkezdődött ebben a tanévben. Az alap már kész, most az árnyékolóra és a bútorokra próbálnak forrást keríteni. Ezen kívül egy méhlegelő kialakítása is megkezdődött.