Egyre többet hallani a permakultúráról, ám még mindig nem ismert széles körben, és sok tévhit is övezi. Kutatóként mi is egyre gyakrabban találkozunk a permakultúrával, legyen szó az élelmezési rendszerrel vagy akár a természetalapú megoldásokkal kapcsolatos kutatásokról. Ezért döntöttünk úgy, hogy interjút készítünk Lőrinczi István permakultúra tervezővel és oktatóval a permakultúra alapjairól és arról, hogy hogyan járulhat hozzá ez a szemlélet a városi élelmezési rendszerek átalakításához.
Mi az a permakultúra?
Sokan azt gondolják, hogy a permakultúra egy kertészkedési módszer. Valójában ez “egy fenntartható emberi környezetet teremtő tervezői rendszer” – ahogyan Bill Mollison, a permakultúrás szemlélet kidolgozója fogalmazott. Tehát a képzéseken nem azt tanítjuk, hogy hogyan kell elvetni a paradicsommagot és utána hányszor és hogyan kell locsolni. Hanem azt, hogy hogyan tervezz meg és építs fel egy olyan rendszert, amiben egészségesen tudsz paradicsomot nevelni. És itt az egészségesen kifejezés nemcsak rád vonatkozik, hanem az összes élőlényre, aki a paradicsomoddal és veled is kapcsolatban van, a talajlakó mikrobáktól kezdve a körömvirágon át a poszméhekig. De ha nem zöldségeket szeretnél termeszteni, akkor meg tudod tervezni a kertedet úgy, hogy az olyan funkciókkal bírjon, amiket te szeretnél (pl. árnyékot adjon és hűtse a házad, de közben legyen benne hely tollasozni is vagy sok virág virágozzon benne tavasztól késő őszig), és közben egészséges legyen benne az élővilág. Ha jól tervezd meg, akkor jól érzik majd benne magukat a növények és más élőlények is, többek között te magad.
Miben különbözik a permakultúra az általános biokertészeti módszerektől?
Abban, hogy az adott környezet összes elemét figyelembe vesszük a tervezés során. Nemcsak azt tervezzük meg, hogy hol fogja jól érezni magát a paradicsom, hanem figyelembe vesszük a terület domborzati, mikroklímatikus sajátosságait, és a tervezés során azt is végig gondoljuk, hogy a tevékenységünk milyen hatással lesz az ott élő sünökre, fátyolkákra vagy lepkékre. És természetesen azt is, hogy mivel lehet a paradicsom esetleges kártevőit távol tartani vegyszerek nélkül. Persze ez ennél kicsit bonyolultabb, ez csak egy nagyon leegyszerűsített példa.
Akkor a permakultúra nem is való mindenkinek? Csak annak, aki tanult ökológiát?
Mindenkinek való a permakultúra, de szükséges ismereteket szerezni. Nagyon fontos, hogy megfigyelésekkel kell kezdeni, melyeket dokumentálni kell. Ezeket bárki meg tudja csinálni, hiszen megtanítjuk a képzések során. A szemlélet elsajátítása a fontos, ha az megvan, akkor el tudod kezdeni a saját permakultúrás környezeted kialakítását. Persze itt is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Ez egy nagyon izgalmas tanulási folyamat. Tanulsz a növényekről, az állatokról, az időjárási elemekről és közben magadról is.
A permakultúrás kertészkedést a “lusta kertész” módszerének is hívjuk, mert miután alaposan megterveztem a környezetem, már alig kell vele dolgozni. Tervezek például 100 órán át, majd utána csupán 1 órát kell konkrétan dolgoznom a hatékony előkészületeknek köszönhetően. Ez persze azt is jelenti, hogy rá kell szánni a megfigyelésre és a tervezésre az időt, de megéri, annak érdekében, hogy jól működjön a kis élőhely vagy akár mezőgazdasági terület, amit létrehozok.
Bill Mollison az 1950-es években a tasmán őserdőben kutatva rájött, hogy a természetben gyönyörű körforgás van: nincs hulladék, a növények és az állatok pedig harmóniában működnek együtt. Azt is felismerte, hogy ezt mi is le tudjuk másolni. A permakultúrában a természet évezredek óta jól működő modelljeit és mintázatait utánozzuk. Minden a természettel való együttműködésről szól, de az ember van a középpontban, a természet az embert szolgálja ki és közben megkönnyíti az életét.
A permakultúra elvekre épül, amelyeket tudományos ismeretek alapján fogalmazott meg Bill Mollison és tanítványa, David Holmgren a 70-es években, és ma már világszinten elterjedt módszertan. A három alapelvünk a következő: a bioszféra védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás.
De talán a legfontosabb hozadéka ma a permakultúra elsajátításának az, hogy pozitív víziót ad a jövőnkre nézve. Nagyon sokan aggódnak, sőt szoronganak attól, hogy tönkretettük a földeket, a vizeket, állat- és növényfajok halnak ki a szemünk előtt az emberi tevékenységek következtében. Mikor azonban elkezdjük megtanulni a permakultúrás szemléletet, ez a szorongás megszűnik. Általános tapasztalatunk ez, az emberek elhiszik, hogy lehet javítani a környezetünkön és ez nem is olyan nehéz. És szerencsére vannak látványos sikerek is, bizonyos változásokat viszonylag gyorsan lehet vele ellensúlyozni. Ez egy hatalmas hozadéka a permakultúrának.
A városok jelene és jövője szempontjából milyen jelentősége lehet a permakultúrának?
A permakultúrát bárhol lehet használni, nincs különbség a szemléletben, bárhol is dolgozol vele. Ez egy tervezői szemlélet: tervezhetsz vele erkélyt, közterületet vagy a sivatagban egy zöld kertet. Én a gangomon 6 négyzetméteren hoztam létre termesztőfelületet, közel 80 fajta növényt termesztek. Pedig kizárólag a légkörrel vagyok kapcsolatban a természetből. Mégis tudtam kialakítani élőhelyeket, van két dézsatavam is.
A jelentőségét városi környezetben abban látom, hogy egyre többen élünk városokban, most a világ lakosságának több mint fele, azaz körülbelül 4 milliárd ember. Huszonöt év múlva a népesség 75 % fog városokban élni a szakértői becslések szerint. Ez a sok ember rengeteg hulladékot termel. Nézzük ebből csak a zöldhulladékot: ha ezt nem dobnánk ki a kukába, hanem mindet felhasználnánk, teljesen el tudnánk látni a város peremén lévő gazdaságokat komposzttal, ami az egyik legfontosabb tápanyag-utánpótlás a termőtalajok számára.
A városi kiskerteket is át lehetne alakítani permakultúrás szemlélettel. Nagyon jó tervezéssel egy 100 m2-es kertben az éves zöldségtermesztését meg tudja oldani egy négyfős család. De nemcsak az élelmiszertermelése gondolok, hanem arra is, hogy a permakultúrás alapokat alkalmazva máshogy bánnánk a vízzel is, ami adna egyfajta megoldást a villámárvizekre, amivel a városok rendszeresen küzdenek. A kiskertek ugyanis megtartanák a vizet, ha jól lenne tervezve a város, így a csatornarendszer leterheltségét tudnánk csökkenteni.
A tetőket is kihasználhatnánk, ebben is rengeteg lehetőség lenne. De ha bezöldítjük a homlokzatokat, a falakat növényekkel, akkor az energiafelhasználásra, a hősziget jelenségre is hatással lehetünk.
Nagyon fontos, hogy oktatási intézményekbe is bekerüljön ez a tudás. Így az óvodákban a gyerekek egész kiskorban kapcsolatba kerülhetnek az élelmiszer útjával és ezzel együtt a természettel. Már az is nagyon fontos, hogy egy gyerek lássa, hogy ha eldugok egy magot, akkor abból hogyan lesz uborka. Dolgozom több óvodában is Budapest 9. kerületében. Az egyikben meséken keresztül tanulják az ökológiai rendszereket a gyerekek, utána pedig kimennek a kertbe és látják a méhecskehoteleket, miután az óvó néni mesélt arról, hogy mit csinál a méhecske a természetben. A gyerekek azokat a gyógyteákat isszák uzsonnára, amiket a kertben ők maguk termesztenek és szednek.
Egy másik óvodának nagy-nagy kertje van, ott erdőkertet és zöldséges kertet alakítottunk ki. A díszfák helyett ehető fákat ültettünk, az erdő szintjeit modelleztük a gyerekeknek. És persze készült méhecskehotel és sünlak is. A pedagógusoknak tartottam permakultúrás képzést, eszerint oktatják a gyereket a kertben. Tavaly már annyi zöldség termett, hogy a gyerekek befőzték (például a cukkinit és a paradicsomot) és rendeztek egy vásárt a családjaiknak, ahol eladták a befőtteket. A bevételből pedig a kertbe vettek még mindenfélét. Vagyis abban az oviban beindult a körforgás. És aminek a legjobban örülök az az, hogy ebben az óvodában januártól már délutáni foglalkozásként választhatják a gyerekek a permakultúrát. Ez az első olyan ovi Magyarországon, ahol – tudomásom szerint – külön foglalkozás lesz a permakultúra.
Sok közösségi kert működik Európa-szerte a városokban, ezek közül Budapesten talán kettő a permakultúrás. Miért ajánlanád ezt a módszert a közösségi kertekben?
A permakultúra egy holisztikus megközelítésben alakítja ki a kertet. A permakultúrás közösségi kertekben szinte bizonyosan nagyobb a biodiverzitás, mert élőhelyeket hozunk létre, nem csak ágyásokat. Azért így csináljuk, hogy érkezzen vagy költözzön be sok segítő állat és növény, és még ökológiai gazdálkodásban alkalmazható szereket sem használunk.
Ha van széncinkénk meg zengőlegyünk, ők elfogyasztják a kártevőket, de ehhez nekik megfelelő élőhelyet kell kialakítani, hogy ők is beköltözzenek a kertbe. Jöjjön be a süni, egye meg a meztelencsigát, de ehhez kell olyan hely is a kertben, ahol a sün jól érzi magát és el tud bújni. Vagyis mi azt nézzük, hogy mi a predátor egy-egy kártevőnek, és mi a megfelelő élőhely annak a predátornak.
Egy általános közösségi kert nézi a haszonnövényt és azt, hogy melyik növényt melyik másikkal érdemes társítani annak érdekében, hogy jól növekedjenek, de nem igazán foglalkozik azzal, hogy ökológiai rendszereket hozzon létre. Az hogy a paradicsom mellé bazsalikomot ültetünk – amit egyre több helyen látok-, egy jó gondolat, de ez csak egy növénytársítás, nem permakultúra.
Mi figyeljük a természetet és azt másoljuk. A természetben minden egyes elemnek több funkciója van, ezeket vizsgáljuk és aztán használjuk. Még egy kőnek is több funkciója lehet: árnyékot ad, búvóhelyet a rovaroknak és megteremti a mohának a feltételeket, hogy nőni tudjon.
A permakultúrás kertben is tudatosan több funkciót adunk minden elemnek. Például, ha sűrűn vetek zöldborsó mikrozöldet, lesz egy talajtakaró funkciója, ami azért jó, mert nem szárad ki olyan könnyen a talaj. Aztán nitrogént is megköt a talajban, hiszen a hüvelyesek nagyon jó nitrogénkötők, vagyis javítani fogja a talajminőséget is, ugyanis a nitrogén az egyik legfontosabb tápanyag. A legfontosabb funkciója pedig az lesz, hogy megeszem. Tehát minimum három funkciója lesz a zöldborsómnak. Amikor tervezünk, arra törekszünk, hogy minimum 3 funkciót adjunk egy-egy elemnek, és ezeket össze is kapcsoljuk, így egy többdimenziós rendszert kapunk.
Ha azon gondolkozunk, hogy a városi élelmiszer-rendszereket át kell alakítanunk egy fenntartható irányba, akkor milyen szerepe lehet a permakultúrának?
Már az, hogy a permakultúra sokféleségre, gazdag természeti környezetre törekszik, fokozza a stabilitást. Minél sokfélébb egy életközösség, annál jobban ellenáll a betegségeknek, kríziseknek. Tehát növeli az élelmezés-biztonságot az, ha permakultúrás gazdaságokban termesztünk, nem pedig a konvencionális mezőgazdasági rendszerekben. Utóbbiak nagyon sérülékenyek attól, hogy csak egyféle növényt termesztenek egy nagy területen. Jön egy kártevő vagy egy betegség és az egészet letarolhatja.
Az élelmiszer-biztonságot is növeli a permakultúra, hiszen semmilyen vegyszert nem használunk, még a biogazdaságban használtakat sem, tehát biztosan nem kerül mérgező anyag a terményekre. Szokták kérdezni, hogy mi a baj a biológiai szerekkel, amiket a biogazdák használnak. Semmi – azon kívül, hogy pénzbe kerülnek. Mi azért tudunk kihagyni mindenféle szert a gazdálkodásból, úgy, hogy még csalánlevet sem kell használnunk a növényeken tetűirtásra, mert olyan sokféleséget hozunk létre a kertekben, aminek köszönhetően sokféle élőlény telepszik meg a növényeken. Ezek között vannak tetűevők, például a fátyolkák vagy a katicák. És a sokféle rovar miatt megérkeznek a madarak és a denevérek is, amik szintén kordában tartják a tetveket.
A permakultúra sokféleségre törekszik, így sokfélébb az az élelmiszer-kínálat, amit egy kert vagy gazdaság nyújtani tud. Egészségesebben is étkeznének az emberek, hiszen többféle terményt fogyasztanának. Ezen kívül változatosabbá, színesebbé is válna az étkezésük a többféle élelemtől. Persze le kellene mondanunk egyes szokásainkról, például arról, hogy egész évben van búzaliszt, de helyette elkezdhetünk használni más liszteket, mondjuk gesztenyelisztet vagy csicserilisztet, amik ráadásul egészségesek is.
A permakultúrás gondolkodás növelné a városokban a természet sokféleségét, amire nagy szükség van, hiszen még mindig nagyon rossz a természetes és az épített felületek aránya a városainkban.
A városi zöld hulladékot – ahogyan korábban is említettem-, mind egy szálig fel tudjuk használni egy permakultúrás gazdaságban vagy kertben, tehát nem kell szennyező anyagok kipöfögtetésével elszállítani égetőművekbe, ahol sok energia felhasználásával elégetik. A szerves anyagokkal mi a talajt etetjük. Az egészséges talaj szintén az élelmiszer-biztonság felé mutat, mert minél egészségesebb a talaj, annál kevesebb betegség jelenik meg a növényeken.
A permakultúra egyik alapelve a méltányos megosztás. Ez több dolgot is jelent, többek között azt is, hogy ha feleslegem van, mondjuk túl sok terem cukkiniből vagy fügéből, akkor azt odaadom olyannak, akinek szüksége van rá. Olyan embertársaink is hozzájuthatnak így friss zöldséghez és gyümölcshöz, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy megvegyék vagy megtermeljék. Ezért is lenne jó, ha minél több permakultúrás gazdaság lenne a városokban, a városok szélén.
Végül, mindenképpen nagyon jó hatással lenne a városi közösségekre a permakultúra egyik fontos hatása, a közösségek kialakítása. A “permások” összetartanak, segítik egymást, közösségben gondolkodnak. Összetartó közösségek pedig szükségesek ahhoz, hogy változásokat tudjunk elérni. Különösen, ha egy ilyen bonyolult rendszerről van szó, mint a városi élelmiszer-rendszer.
A FoodCLIC Projekt keretein belül már tartottál egy balkonkertészeti képzést Budapest 19. kerületében (Kispesten) a helyi lakosoknak. És most megy a második turnus. Nagyon sok visszajelzésünk van a tanfolyam résztvevőitől, mindenki boldogabban távozott, mint amikor elkezdte a tanfolyamot.
Sok tanfolyamot tartottam már, de azt a pozitív meghökkenést, hogy 70 év fölötti emberekben is sikerült szemléletet váltani, itt éltem át először. Korábban is láttam a szemléletváltást már sokszor, de itt voltak először ilyen idős emberek. És mindezt úgy, hogy egyetlen résztvevő sem tudta, hogy mi az a permakultúra, mikor megérkezett a tanfolyamra.
Az is üdvözítő volt, hogy önkormányzati együttműködésben valósult meg a projekt, teljesen ingyenes a lakosoknak, és még kertészeti eszközöket is kaptak, amelyek komoly értéket képviselnek. Ennek a finanszírozásnak köszönhető az is, hogy minden résztvevőnek tudtunk biztosítani pl. egy gilisztakomposztálót, egy marék gilisztával. Korábban nem csináltam ilyet és nagyon érdekes volt látni, hogy azonnal felébred az emberekben a felelősségérzet, ha adsz nekik egy ilyen eszközt, amiben állatok élnek. Hónapokig jöttek a chat-csoportban a kérdések a gilisztákról: kinek hogy viselkednek, mennyire aktívak, mennyit kell nekik enni adni stb. Jó volt ezeket úgy olvasni, hogy közben én azt is tudom, hogy mennyire szépek és egészségesek lesznek a giliszta komposztlétől a növények.
Budapesten egyébként önkormányzati szinten elindult valami. Korábban is érdeklődtek már önkormányzatok a permakultúra iránt, de az, hogy a lakosoknak szerveznek és finanszíroznak permakultúrás tanfolyamokat, ez rendkívül hasznos és jövőbemutató irány. A kispestin kívül másik két önkormányzat is elindította vagy el fogja indítani hamarosan a Bevezetés a permakultúrába című tanfolyamot a helyi lakosok számára. Jelentkezőkben nincs hiány. Tehát növekszik az érdeklődés az önkormányzatok és a helyi lakosok részéről is.