Main picture
Hírek

Új típusú agrár-környezetgazdálkodási szerződések Európában

Európa országai sokféle agrár-környezetgazdálkodási ösztönzőt használnak arra, hogy a földhasználók számára vonzóbbá tegyék a fenntartható, biológiai sokféleség- vagy klímavédelmi szempontból kedvező gazdálkodási gyakorlatokat. A Közös Agrárpolitika részeként, EU-s forrásokból finanszírozott ösztönzők mellett sok helyütt nemzeti szintű és regionális ösztönző rendszerek is léteznek. Az ösztönző megoldások e gazdagsága ellenére a kutatások azt mutatják, hogy a mezőgazdaság által előállított környezeti közjavak – pozitív környezeti hatások (pl. beporzók védelme, széndioxid-kibocsátás csökkentése) – fenntartása messze elmarad a lehetőségektől.

A Contracts2.0 projektben új típusú szerződéses megoldások kialakításával kísérletezünk gazdálkodók, döntéshozók és más érintettek részvételével, hogy a szerződéses formák megújítása révén hatékonyabbá válhassanak az agrár-környezetgazdálkodási programok (pl. nőjön a gazdálkodók részvételi hajlandósága, vállaljanak ambíciózusabb környezeti célokat, és javuljanak a biodiverzitás mutatók). Négy szerződéstípust vizsgálunk: az eredmény-orientált, a kooperatív (gazdálkodói együttműködéseken alapuló), a földbérlet-alapú és az értéklánc-alapú szerződéseket. 2020 január-februárban Európa-szerte 9 szakpolitikai innovációs műhelyben tartottunk műhelybeszélgetéseket szakpolitikai döntéshozók és szakértők részvételével. A főbb megállapítások az alábbi négy pontban foglalhatók össze, míg a teljes jelentés angol nyelven elérhető a projekt weboldalán.

1. Számos agrár-környezetgazdálkodási ösztönző rendszer működik Európa országaiban. A hagyományos, intézkedés-alapú szerződések túlsúlyban vannak, de több helyen új típusú szerződéses elemeket is ötvöznek ezekkel. Tisztán új típusú szerződéseket csak néhány országban/régióban használnak (pl. a kooperatív szerződéseket Hollandiában), s bár többnyire kedvező a megítélésük, rengeteg kérdés merül fel döntéshozatali, jogi, szervezeti kereteik és alkalmazásuk technikai részletei körül. A kooperatív szerződést alkalmazzák a legváltozatosabb formákban, ám változó hatásfokkal. A földbérlet-alapú szerződések szintén több országban használatosak, de sok esetben nem tartalmaznak tényleges ösztönzőt a fenntarthatóbb gazdálkodás irányába, környezeti hatásfokuk ezért nagyon eltérő. Eredmény-orientált szerződéseket kiegészítő elemként, más szerződésekkel kombinálva használják a vizsgált országokban/régiókban. Az értéklánc-alapú szerződésekről kevesebb információ áll rendelkezésre – feltételezzük, hogy nagyon változatosak, és környezeti hatásaikban is eltérőek.

2. Az agrár-környezetgazdálkodási szerződések hatékony megvalósítását több korlát is nehezíti, akár új típusú, akár hagyományos szerződésekről beszélünk. A műhelymunkákban összesen 22 eltérő korlátozó tényezőt azonosítottunk. Európa szerte a költségvetési és beruházási korlátok a leggyakoribbak, amit az ösztönző rendszerek és a bennük foglalt szabályok társadalmi elfogadottsága, valamint betartásuk költséghatékony és megbízható ellenőrzésének technikai részletei követnek. Néhány korlátozó tényező kombinációban jelentkezik, például azokban a régiókban, ahol nagyfokú a politikai bizonytalanság, jellemzően erősebb korlátként jelentkezik a társadalmi elfogadottság hiánya és a szabályszegő viselkedés. A korlátozó tényezők ilyetén együtt mozgása régióspecifikus környezetet alakít ki, amelyre tekintettel kell lenni az új típusú szerződések tervezése és bevezetése során.

3. Néhány korlátozó tényező mindegyik szerződéstípusra egyaránt hat, ugyanakkor vannak olyan korlátok is, amelyek egy-egy szerződéstípusra inkább jellemzőek, mint a többire. Hat olyan korlátozó tényezőt találtunk, amelyek mindegyik szerződéstípusra egyformán hatnak: a mezőgazdasági rendszer sajátos jellemzői, az emberi erőforrások terén jelentkező kapacitáshiány, a politikai környezet változékonysága, valamint három technikai kihívás a szerződéstípusok gyakorlati alkalmazása kapcsán (a térbeli változatosság kezelése, a természetvédelem integrált vagy rezervátum-szemléletű megvalósítása, és a klímaváltozás és más természeti katasztrófák hatásainak integrálása). Az eredményalapú szerződések ese­tén a legkritikusabb tényező az ösztönző elemek megtervezése és ellenőrzése; a földbérlet-alapú szerződéseknél a leggyakoribb korlát a pénzügyi és humán erőforrások, valamint a földterületek ren­del­kezésre állása; a kooperatív és értéklánc-alapú szerződéseknél pedig az erőforrások elérhetősége, az intézményi struktúrák kialakítása, valamint a kiszámítható politikai környezet játszik főszerepet.

4. Nem létezik univerzális megoldás arra, hogy hogyan lehet jól működő és környezeti szempontból is hatásos agrár-környezetgazdálkodási rendszereket kialakítani. Ugyanakkor számos lehetőség áll rendelkezésre a meglévő ösztönzők jobbítására, amelyek együttes alkalmazásával még jobb eredmények érhetők el. A koordináció, valamint a kommunikáció és együttműködés javítása jelenti a két legfontosabb lehetőséget az agrár-környezetgazdálkodási rendszerek fent ismertetett korlátainak feloldására. Ezeken túl az ellenőrzés hatékonysága, az egyszerűsítés, valamint a gazdálkodók és az agrártanácsadók szerepének növelése járulhat hozzá jelentősen ahhoz, hogy hatékonyabbá váljanak az agár-környezetgazdálkodási rendszerek.

A Contracts2.0 projekt szakpolitikai innovációs műhelyei idén ősszel folytatják a közös munkát, amelynek fókuszában azok a rövid-középtávon jelentkező beavatkozási lehetőségek állnak, amelyek segítségével az új típusú szerződéses megoldások számára kedvezőbb szakpolitikai és támogatási környezetet lehet teremteni. Ehhez a folyamathoz is inputot ad az EU Green Week  partner rendezvényeként megrendezésre kerülő Contracts2.0 fórum, ahol két jó gyakorlatot mutatunk be Hollandiából és Nagy-Britanniából, majd a szélesebb körű alkalmazás lehetőségeiről vitázunk. Az esemény október 7-én, 10-12.30 között kerül megrendezésre, online formában – hamarosan újra jelentkezünk a tervezett programmal és a regisztrációs információkkal.